Jelentem: megtaláltam a receptet.
Méghozzá elsőre! 😎 Köszi Kovászlabor!
A biztonság kedvéért csak két darab 250 grammos bejglit készítettünk, hogy ne vesszen kárba túl sok anyag, ha véletlenül valami balul sülne el. Szerencsére minden nagyszerűen sikerült, így legközelebb már négy darabot tervezek sütni. A következő alkalommal két darabot elektromos sütőben, a másik kettőt pedig kemencében fogom megsütni.
A kovászlaboros recepttől csak csekély mértékben tértem el.
Egyrészt 80% hidratáltságú kovász helyett én 100%-os hidratáltságú kovásszal dolgoztam. A kovászmagban 50% BL55 és 50% teljeskiörlésű búzaliszt volt, viszont a feletetés 100%-ban BL55-ös liszttel történt.
A dagasztást kivételesen Mariann végezte az én instrukcióim alapján. Nem lett sokáig dagasztva a tészta, de néhágy youtube videót látva sokan még annyit sem dagasztják a bejgli tésztát, mint amennyit mi tettük. Lehet, egyszer kipróbáljuk azt is, mi történik akkor, ha épp csak összekeverjük a hozzávalókat. Egyébként az állagával teljesen meg vagyok elégedve: puha, de azért egy picit omlós is. Épp ahogy az eredeti cikkben is mondták: „a végeredmény valahol a kelt és az omlós között félúton helyezkedik el”.
A diós töltelékbe nem került szegfűszeg, de nem is hiányzott. Viszont raktunk bele egy kis mazsolát.
A mákos tölteléket felturbóztuk egy kis aszalt szilvával. Prémium lett (ahogy Balázs szomszéd mondaná).
Talán az egyetlen dolog, amin javítani kell, az a márványozottsága az elkészült remekeknek. Ez sajnos nem jött össze, de szerencsére ez csak optikai defekt, az ízélmény ettől még pazar.
Szerintem azért nem sikerült a dolog, mert túl vastagon kentem meg tojássárgájával a rudakat, így nem száradt meg a süti felülete és nem tudott „márványosodni” rendesen.
A hütőben 13 és fél órát töltöttek a tészták, utána viszont már tartottam a megadott 3+3 órát.
Az elektromos sütőben alul-felül sütésen sütöttem végig a bejgliket, 180 fokon, 30 percig.
